Miért nem tartozol senkinek számonkéréssel a saját békédért?

 Miért nem tartozol senkinek számonkéréssel a saját békédért?

Biztosan veled is megtörtént már: órákig fogalmaztál egy üzenetet, vagy napokig

 szorongtál egy beszélgetés előtt, mert tudtad, hogy „nemet” kell mondanod valakinek.

 Próbáltál tökéletes indokokat keresni. Úgy érezted, ha elég logikusan, elég kedvesen és

 elég hosszan magyarázod el, miért van szükséged térre, időre vagy csendre, a másik fél

 végre megérti, és békével fogadja a döntésedet.

Van egy felszabadító, bár elsőre ijesztő igazság, amit mindenkinek meg kell tanulnia, 

aki valaha is küzdött a megfelelési kényszerrel: nem tartozol magyarázattal azért, mert

 meghúztál egy határt.A tisztelet nem igényel bizonyítékotAmikor valaki tisztel téged,

 akkor nem a határaid okát tiszteli, hanem magát az embert, aki azokat meghúzta. 

Ha azt mondod: „Most nem áll módomban segíteni”, vagy „Erre a beszélgetésre most

 nincs energiám”, egy téged becsülő ember elfogadja ezt. 

Nem fog bizonyítékokat követelni, nem kezdi el mérlegelni, hogy a fáradtságod vagy az

 elfoglaltságod „elég jó indok-e” az ő mércéje szerint.A tisztelet alapja az a felismerés,

 hogy a másik ember egy önálló lény, saját határokkal, igényekkel és belső világgal, amely

 felett senki másnak nincs joga ítélkezni.

Miért nem működik a magyarázkodás a kihasználóknál?Azok a személyek, akik

 megszokták, hogy a határaidon átgázolva éljék az életüket, a magyarázkodásodat nem

 indoklásnak fogják látni, hanem egy nyitott kapunak a vitára.

Ha elkezded részletezni, miért hoztál meg egy döntést, ők azonnal elkezdenek

 ellenérveket gyártani. Ha azt mondod, fáradt vagy, megmagyarázzák, hogy ők még

 fáradtabbak. Ha azt mondod, nincs időd, átrendezik a naptáradat a saját logikájuk

 szerint. Ha túlságosan hosszan magyarázkodsz, akaratlanul is azt az üzenetet küldöd

 feléjük, hogy a döntésed még nem végleges, és joguk van felülbírálni azt.

A legrészletesebb, legdiplomatikusabb magyarázatot is támadásnak, önzésnek vagy

 cserbenhagyásnak fogja venni az, aki a saját igényeit mindig a tieid elé helyezi.

 Neki nem a magyarázattal van baja, hanem azzal a ténnyel, hogy már nem tehet meg

 veled bármit.

Az önbecsülés csendje:

A határok meghúzása valójában az önmagad iránti tisztelet legmagasabb foka. 

Amikor elengeded a kényszert, hogy minden döntésedet igazolni akard a külvilág felé,

 egy hatalmas kő esik le a szívedről. Rájössz, hogy a „Nem” egy teljes mondat, ami után

 nem kötelező kitenni a vesszőt és a „mert”-et.Ha legközelebb azon kapod magad, hogy

 bűntudatból magyarázkodsz, állj meg egy pillanatra. Lélegezz mélyet, és emlékeztesd

 magad: 

a saját lelki békéd, időd és energiád felett te rendelkezel. Azok, akik valóban szeretnek és

 tisztelnek, megértik a határaidat anélkül is, hogy egy egész védőbeszédet tartanál nekik.

 Akik pedig nem képesek erre, azoknak a világ összes szava is kevés lenne.