Életmód váltás - avagy az élet Kárpátalján most

 ENNEK SOHA NEM SZABAD LETT VOLNA ÍGY TÖRTÉNIE"

Hogyan tűnnek el,  el több generáció Kárpátaljáról.

„Szívem, kimegyek dolgozni. Csak pár hónap lesz.”

Az elmúlt évek egyik leggyakoribb mondata lett Kárpátalján ki megyek szerencsét próbálni külföldre kint leszek pár hónapot aztán ha a helyzet változik hazajövök.Így kezdődött sokaknál a rendszerváltás. Egy bőrönd, egy buszjegy vagy egy vonatjegy, és kezdődik az út külföld irányába :Magyarország, Csehország, Németország, Ausztria, HOLLANDIA, DÁNIA– mindegy hova. A cél ugyanaz: pénzt keresni a megélhetés reményében.  Nehéz döntést kellett hozni, hisz sokaknál kilátástalannak látták helyzetüket. 

Menni, ha boldogulni akarsz vagy Maradni és várni, hogy talán jobb lesz. 

"MONDTÀK :csak összegyűjtünk egy kis pénzt. Aztán hazajövünk." 

De a történet ritkán ér véget így.

Az első lépés igen nehéz, itt még nincs vége. 

Az elején minden ideiglenesnek tűnik. Az egyik fél kimegy dolgozni. 

A másik marad otthon.

A család azt mondja: csak amíg kicsit összeszedjük magunkat.

A hónapok telnek. A fizetés kint sokszorosa az otthoninak.És jön a telefon.

„Szívem,  jó  a munka, jó a fizetés gyertek ti is gyerekekkel így együtt lesz a család.  

A döntés sokszor nem is döntés. Inkább kényszer.Otthon alacsony fizetések,

bizonytalan jövő, dráguló élet.A pár másik fele is elindul.A gyermek legtöbbször marad a  

nagyszülőknél vagy magukkal viszik. 

A család két világ között él.Otthon és külföld között. Szinte mindenkinek maradt otthol 

valakije akiért aggódnak. 

A következő megpróbáltatás a "2014 - és majdan"mégtöbb fiatal és munkaképes ember 

dönt. Ès újabb választás elé kell állniùk. 

Külföld ismét. 

De a probléma tovább fokozódik, mert megjelenik a koronavírus és mintha még ez sem  

lenne elég egy reggelre a háború közepén talàljuk magunkat! 

[Szegényembert, még az ág is húzza] tartja a mondás. 


"ENNEK SOHA NEM SZABAD LETT VOLNA MEGTÖRTÉNNIE" nincs az a pénz ami 

kárpótolná az emberi életek elvesztését. 


Ezen a ponton megszületik a következő döntés :Menni, elmenni minél hamarabb! 

Ez a legrosszabb ami történhetett még. Megkeserítí mindennapjainkat, és mi csak 

sodródunk az árral. 

Újabb kényszer döntés előtt a fiatal generáció akik helyett inkább szülők hozták meg 

döntést hogy védje és mentse ki a háború alól„Vigyűk ki a gyereket is. Amíg van munka, 

amíg vége lesz a harcoknak, csináljunk pénzt, legyünk együtt biztonságban."

A gyermek megérkezik egy idegen országba,idegen rendszerbe.

Vannak akik iskolások vannak akik munkába állók. Távol az otthon melegétől,az annak 

idején biztonságosnak hitt családi, közösségi környezetből. Szülőktől, testvértől szinte 

mindenkinek  maradt otthol valakije. 

„És jönnek az  új kérdések! "

Ha a gyerek már külföldi iskolába jár, barátai vannak, a visszaköltözés egyre nehezebb. 

Azok, akik munkába álltak csak magukra számíthatnak hísz nincs, aki támogassa őket 

anyagilag. Néha talán egy - egy kis bátoritással és reményteli szavakkal hogy mi 

hamarabb vége lesz. 

A „pár hónapból” évek lettek. Az évek pedig egyre sokasodnak

A házak bezárva maradnak

A kertet már senki nem műveli.

A falvak lassan kiürülnek nem maradnak csak azok, akik megtehetik, hogy maradhat 

nak.  Veszélyessé váltak  a mindennapok a mi kis szülőföldünk, Kàrpátalja. Ami egykor 

arról volt híres, hogy menedéket, biztonságot adott a családoknak a mi magyar kis 

közösségünknek. Akik megtudtak annak idején élni a sok más nemzetiségű  

lakosokkal, függetlenül attól, milyen nemzetiséghez tartoztak! 

Nem egy hirtelen kivándorlás történik.

Ez egy lassú, csendes eltűnés.Hogyan tűnik el egy generáció. Nem egyik napról a másikra.

nem látványosan„csak pár hónap” mondattal, és sokszor egy egész generáció 

elvesztésével végződik.És vannak, akik úgy mennek el, hogy soha nemláthassák többé

 szeretteiket :szülő, nagyszülő, gyermek 😢

Akiknek márcsak az emlékeikben vannak meg szereetik  arcképe. 

Sokan beszélnek ma arról, hogy a fiataloknak haza kell térni, ha véget ér a háború. De a 

kérdés sokkal MÉLYEBB - MINEK? 

Nem az a kérdés, hogy vissza akar-e jönni az ember. Hanem az, hogy van-e hova 

visszajönni! 

Van-e munka.? 

Van-e jövő? 

Van-e Biztonság? 

 A legcsendesebb igazság :

Ha hiszed, ha nem, egyesek hazavágynak.

A "haza" már nem lesz az a haza, amire emlékeznek.

És ők sem lesznek már azok az emberek, akik valaha elindultak onnan.

A „pár hónapból” pedig végül egy egész élet lesz.

A gyermekeiket már semmi sem köti a régi hazához…

Megmarad a szomorúság azok az idők amik kimaradtak az életükből

 Mi AKIK itthol maradtunk nekünk maradnak a mindennapi reményünk, hogy minél hamarabb legyen vége ennek a rémálomnak! Köszönöm ha elolvasta! Yudy Közösség 

Yudy Közösség :https://tudatos-valasztas2026.blogspot.com/2026/03/eletmod-valtas-avagy-az-elet.html"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

4. Hét: Fenntarthatóság és jövő

tudatos-választás 2026